nemzetkozi sikerek

NYVSC  >  NYVSC
A 80 éves évforduló alkalmából megtartott közgyűlés ünnepi beszéde PDF Nyomtatás E-mail

Információ az NYVSC-ről


Több mint nyolcvan esztendő eseményeit felidézni szinte reménytelen vállalkozás. Vannak persze írásos források, és szerencsénkre vannak még olyan személyek, akik akár az 50-es évek eseményeire is emlékeznek.

Az emlékezetről viszont több dolgot is tudunk, tudjuk róla, hogy:

  • szelektív
  • erősen szubjektív
  • tanulmányainkból ismerjük a felejtési görbét, amely azt fejezi ki, hogy az ismereteinek nagy részét, igen rövid időn belül elfelejtjük.

Jó hír, hogy ami viszont megmarad, az bele vésődik tudatunkba, emlékeink közé.

Nem is a megmaradt emlékekkel van baj, hanem az elfelejtettekkel, hiszen azok között is biztosan vannak lényegesek. Ezért bizonyára kimaradnak fontos események, és személyek.
Ezt a kissé bonyolult gondolatmenetet azért mondtam el, mert sajnos igaz ránk is. A mostani ünnepi megemlékezésemből is maradnak majd ki olyan események, melyeket mások említenének. Biztos, hogy nem fogok szólni sok olyan személyről, akik megérdemelnék, mert a maguk idején sokat tettek az NYVSC érdekében.
Ezért a klub jelenlegi tagsága nevében ezúttal köszönetünket és elismerésünket fejezem ki mindazoknak – a név szerint megemlítésre nem kerülőknek is – akik sportolóként, edzőként, vezetőként vagy támogatóként tették feladatukat az NYVSC érdekében.
Az, hogy az NYVSC ma is él, létezik és eredményesen működik azt igazolja, hogy elődeink erőfeszítéseinek volt értelme.

Egyesületünk gyökerei az 1920-as évek elejéig nyúlnak vissza. Az 1927-ben megjelent „Magyar Vasutasok Albuma” című könyvben a következő mondatok állnak: „A vasutas sportszövetség által rendezett országos birkózóversenyen a Nyíregyházi Vasutas Otthonának birkózói érték el az összes vidéki birkózók között a legszebb eredményeket. A szerző felteszi a kérdést: Vajon ki vállalja Nyíregyházán a külön sportegyesület alakításának munkáját?
Nos a válasz gyorsan érkezett, mint ahogyan a meghívó hátsó borítóján is látható 1928-ban megalakult a Nyíregyházi Vasutas Sport Club. A birkózó, a labdarúgó és az atlétikai szakosztályt magában foglaló klub színe a fehér-fekete volt. Akkori forrásokból tudjuk, egy a klub elnöke Tibay Gyula állomásfőnök. A birkózó szakosztály elnöke dr. Szilágyi Jenő ügyvéd, aki tagja volt a Magyar Birkózó Szövetség országos tanácsának is.
Az idézetben szereplő Vasutasok Otthona, a ma is létező Toldi utcai Vasutas Művelődési Házat jelenti.
Az akkori helyi lap, a Nyírvidék így számol be az 1928. április 24-i számában, a Kossuth Gimnázium tornatermében megrendezett versenyről:

24:22 arányban győztek a budapesti birkózók az NYVSC tegnapi versenyén. A boxgárda még a szombat esti gyorssal megérkezett Nyíregyházára, míg a birkózók az egyesület vonószenekarának kíséretében a vasárnap délelőtti gyorssal jöttek.

A boxmérkőzés résztvevőinek nevei között szerepel az Énekes név is, aki a magyar ökölvívó sport legendája, olimpiai bajnok, és BVSC-s sportoló volt.

Tehát minden bizonnyal a fiatal Énekes István is szerepelt ezen a versenyen.
Két idézet ahhoz, hogy milyen jók voltak az akkori birkózóink:

  • a Nyírvidék 1928. április 19-ei számában így ír: „…az állandóan Budapesten tartózkodó Benkő András ma is benne van az olimpiai keretben” – bár oda valószínűleg nem jutott ki, mert neve nincs a MOB hivatalos kiadványában.
  • a másik Racskó Jánosról szól, aki az 1928. februárjában Debrecenben rendezett Kovács Gyula emlékversenyen legyőzte az Európa bajnok Hollingot. Aztán győzött az osztrák-magyar bajnok Hudák és a nehézsúlyú Európa bajnok Mészáros ellen is.

Szépen fejlődtek a labdarúgók eredményei. A 30-as évek végén a megye legjobbjai közé tartoztak. 1939-ben a megyei bajnokságban negyedikek voltak, egy év múlva pedig kiharcolták a feljutást az NB III-ba.

Az NYVSC atlétáiról így ír a korabeli krónika (Nyírvidék 1929. július 3-án): „Nagy feltűnést keltett Debrecenben, amikor a Nyíregyházi VSC 24 atlétája jelent meg a salakon, amely számmal dominálta az egyesületeket.”
Kurucz Mihály magasugrásban, Kínál Pál diszkoszvetésben, súlylökésben, távol- és magasugrásban, Pálosi László rúdugrásban, Tomasovszky János pedig a 800 m-es síkfutásban szerzett dobogós helyet. Ugyancsak sikeres atléták voltak még Móna István, Létrai Géza, Bányai István.
A rúdugró Pálosi László tagja volt az 1936-os berlini olimpiai csapat keretének.
Ebben a csapatban kezdte pályafutását Kovács József, a híres Bütyök, a melbourni olimpia (1956) ezüstérmese, aki egy későbbi interjúban Bányai Istvánról, mint jó barátjáról, Tomasovszky János nyírszőlősi tanítóról pedig mint edzőjéről beszél.

A sportpályáról azt tudjuk, hogy a MÁV Igazgatóság anyagi támogatásával 1934-35-ben épül meg.
Egy leírás az alábbi helyzetet rögzíti a pályán

  • nyitott – lépcsőn 200 ülőhelyes tribün és 500 állóhelyes nézőtér
  • mindennemű atlétizálásra alkalmas 500 m hosszú 8 sávos atlétikai pálya
  • teniszpálya (1)
  • pályagondnoki lakás (szoba-konyhás) (1)
  • téglából épült, vezetékes vízzel ellátott öltöző, mosdó, WC épület (2)

(Szabó Menyhért)

meghivo eleje

A világháború idején, a terület dél-keleti sarkát éri egy találat, de a pályák nem károsodtak.

A II. világháború után lassan indult újra a sportélet. Ennek az időszaknak Bánhidi József volt a főszereplője. Ő nem csak a labdarúgók edzője volt, de az egyesületi élet irányítója is. Visszaemlékezők elmondása szerint a Dohánygyár építkezése során kikerülő földet szállító teherautókat Ő irányította a mai vasutas pályára bővítés céljából. Ez adta az alapot a lelátó megépítéséhez. Az építésben a vasutas dolgozók és családtagjai vállalták a főszerepet. A lelátó beton szerkezete – mint mondják – ma is rejt olyan síndarabokat, vasúti kocsi elemeket, amelyek a vasútállomás bombázása után viszonylag épségben megmaradtak.
Az érdeklődés középpontjában továbbra is a labdarúgás állt. Csapatunk változó sikerrel szerepelt, főleg a megyei bajnokságban, vagy az NB III-ban, de voltak jó éveik az NB II-ben is.

Az időszak érdekessége az új sportágak megjelenése.
A 40-es évek végén megalakult a kerékpáros és a röplabda szakosztály, ismertté vált a kosárlabdázás és házi versenyek keretében megkezdte működését a sakk szakosztály is. Ez utóbbiban kizárólag vasutas dolgozók és családtagjaik szerepeltek. A megyei bajnokságba először 1952-ben neveztek be, ahol az egyre gyarapodó számú riválisok között az igen előkelő „örökös második” pozíciót harcolták ki. A felkészítés szellemi irányítója Mihalkó József volt, majd feladatát fia vette át hasonlóan jó eredményekkel. A szakosztályt 1985-ig tudhattuk sorainkban. Legtöbbet a kerékpárosokról tudunk. Ők a kor legfontosabb közlekedési eszközét alakították sporteszközzé. A megyén belüli versenyekre biciklivel utaztak és a verseny után azzal is tértek vissza. Egy-egy bemutató versenyre utazáskor – mint az az egyik fotón látható – nyitott teherautót kaptak. A visszaemlékezők szerint a legnagyobb élményt a távoli, Veszprémben, Keszthelyen megrendezett verseny jelentette.
Népszerű volt a sportág, hiszen a versenyek sok településen haladtak át, és egy kis hírveréssel nagyszámú közönséget lehetett toborozni. Nyíregyházán is a belvároson haladt át a verseny, az eredményhirdetéseket pedig a Bíróság épülete előtt tartották.
A megyei szövetség elnöke is NYVSC-s volt, a ma is élő Soltész István, aki számtalan fotót bocsátott rendelkezésünkre. A szakosztály egyik legeredményesebb versenyzője pedig Jászai Sándor volt, akiben a közelmúltig Nyíregyházi állomásfőnököt tisztelhettük.
Az általunk fellelt források általában úgy fogalmaznak erről az időszakról, hogy az NYVSC versenyzői eredményesen szerepelnek a megyei és a vasúti versenyeken, bajnokságokban.
Mindenképpen beszélni kell azonban arról, hogy a világháború utáni időszakban későbbi világklasszisok nevelkedtek Nyíregyházán, az NYVSC-ben.
Szóltam már Kovács Józsefről, aki ma névadója annak a díjnak, amelyet a Nyíregyháza Város adományoz, a város sportjáért legtöbbet cselekvő személyeknek.
De minden sportszerető Nyíregyházinak tudnia kell, hogy tőlünk indult pályafutása a háromszoros olimpiai bajnok, tízszeres világbajnok Balczó András öttusázónak.
Hozzá hasonlóan szintén az NYVSC-ben kezdett sportolni és a Bujtosi tóban tanult meg úszni Mitró György úszó Európa bajnok, a londoni olimpia (1948.) ezüst érmese.
Világra szóló sikereik idején sajnos ők már nem az NYVSC versenyzői voltak.
Egyikük sem azért, mert a klubbal, vagy a várossal lett volna problémája, sőt az itt töltött időre nagy szeretettel emlékeznek, és ide szívesen visszatérnek.
Abban a korban csak Budapest és a központi sportvezetés által támogatott klubok voltak képesek a legnagyobbak számára megfelelő körülményeket teremteni.

Talán erre a helyzetre volt válasza a helyi (politikai) vezetésnek az 1977-es fúzió, melynek során az NYVSC-ből és a Spartacus-Petőfiből létrehozták a Nyíregyházi Vasutas-Spartacus Sport Clubot, rövidítve NYVSSC-t. A hivatalos magyarázat így hangzott: „ az anyagi és szellemi erők koncentrálása”. A magasabb célok elérése érdekében a Városi – és a Megyei Tanács, a MÁV és az OKISZ-KISZÖV kötött szerződést.
Az így létrehozott egyesületnek 14 szakosztálya, kb. 1200-1300 sportolója, létesítménye, irodája, alkalmazottai és a bázisszervek által biztosított – bár nem túl bőséges – de biztos anyagi forrásai lettek.
Az erkölcsi tőkét, a népszerűséget pedig eredményeivel önmaga kovácsolta. Nézzük hogyan!
Az újrakezdés lehetőségét tehát 14 sportág kapta meg.

meghivo hata

Közülük az asztalitenisz, a teke és a vívás 3 év múlva a sakkozás 8 év múlva megszűnt.
Ugyancsak 8 NYVSSC-ben töltött év után került átadásra más egyesület részére a birkózás, a női röplabda és az ökölvívás.
A nálunk maradt szakosztályok eredményei közben folyamatosan javultak. Ma már a tények alapján kijelenthetjük, hogy az 1977-es elhatározásnak gazdag gyümölcse termett.
Ezekről az évekről részletesen, élményszerűen írnak a szerzők a Húsz év piros-kékben című könyvünkben, de most foglaljuk össze sportáganként, kiegészítve az azóta eltelt eseményekkel, eredményekkel.
A hatalmas szurkolótáborról, a közönség szimpátiájáról a három csapatsportág gondoskodott.
A Temesvári Miklós-féle focicsapat vonzereje az egész megyére kihatott. A hazai meccseinkre százával jöttek szurkolók még a megye távoli pontjairól is. A Fradi után nekünk volt a legnagyobb szurkoló táborunk, az átlagosan 15 ezer fős nézősereg már a mérkőzés előtt órákkal karneváli hangulatot teremtett a Stadionban. Az 1980/81-es NB I-es bajnokság 7. helyén végzett csapat játékosai még ma is a legismertebb és legkedveltebb tagjai a város labdarúgó sportjának. (Buús György és „utóda” Szendrei József, Polyák, Szűcs, Szikszai, Szekrényes, Gáspár, Kozma, Moldván, Cséke, Kiss Miklós, Czeczeli). De ültek később a focisták kispadján olyan ismert szakemberek mint Kovács Imre, Várhidi Pál és Dalnoki Jenő.

A kézilabdázás Nyíregyházán mindig rendkívül népszerű volt. Már a 70-es évek elején is volt itt jó NB I/B-s gárda, de a fúzió évében a mi csapatunk megyei bajnokságban szerepelt. 1983-tól az NB II-ben, 1987-től viszont már az NB I/B-ben játszanak. A hőn áhított NB I-es szereplésre 1990. őszétől nyílik lehetőség ( és tartott – mint azt már tudjuk – sajnos az idei szezon végéig?)
Ez a csapat is „kitermelte” a legendás alakjait. Csak néhány nevet említek Berényi Imre, Boczák József, Kun László, Lencsés József, Medve Róbert vagy a moldovai óriás Krasznij Szergej.
A csapat gerincét a saját nevelésű játékosok adták, akik Bartha Dénes és Rácz Sándor testnevelők kezei alatt váltak élvonalbeli sportolókká.
A Stadion bitumen borítású katlanjától, az Örökösföldi iskola, majd a Bem József iskola tornacsarnokán át a BUSZACSA-ba, a végleges otthonba vezetett a csapat útja.

A legmagasabbra a férfi röplabdásaink jutottak. A kezdetben NB II-es csapat 1982-től szerepelt a legmagasabb osztályban. A 100 százalékig saját nevelésű játékosokat Balázs István edző vezette a hosszú úton.
Az NB I-be jutott csapat névsora: Parti József, Dorogi László, Nagy Attila, Sipos János, Prékopa Tamás, Szikszai Géza, Batai János, Varga László, Takács Imre, Takács János, Kánya Gábor, Drotár György, Pál László, Nádori László.
1988-ban Magyar Kupát, 1998-ban NYVSC-Szabolcs Gabona néven magyar bajnoki címet nyert a csapat. A bajnoki döntőre 1998 április 25-én került sor. Az ilyen rendezvényekre szokták mondani, hogy a nézők még a lámpákról is csüngtek, hiszen a drukkerek száma messze meghaladta a BUSZACSA hivatalos befogadó képességét. A TV által is közvetített meccsen parádés játékkal 3:0-ra győztünk a Kaposvár ellen.
A bajnokcsapat összeállítása: Bugyi József, Ernesto Rufin Martinez, Zádor Zoltán, Veres Péter, Pampuch Csaba, Zajácz András, Toronyai Miklós, Horváth Géza, Horváth László, José Alvarez Cutino, edzője: Botos Ferenc.
A sportág felért tehát a csúcsra, mely a Stadion szabadtéri, süllyesztett pályájáról indult és az ellenfelek által arénaként ismert Teniszcsarnokon át vezetett a BUSZACSÁ-ig.
Itt kell megemlíteni azokat a legfontosabb támogatókat, melyeknek – a MÁV és a Város mellett – kiemelkedő szerepük volt csapataink sikereiben: Zöldért, Tejipari Vállalat, Papírgyár, Konzervgyár, SZÁÉV, KEMÉV, Szabolcs Gabona Rt, Start Vállalat.
Bátran mondhatjuk, hogy mindhárom csapatunk sikeres, és rendkívül népszerű volt, mely az egész egyesület megítélése szempontjából fontos körülmény.
Pénzügyi megfontolásból, majd később a törvény előírásai alapján ezek – sportágak gazdasági társasági formában működtek tovább, a kézilabda 1992. júliusától, a labdarúgás pedig 1993. februárjától alakított új önálló klubot.
A férfi röplabda 2003. júniusáig megszűnéséig működött gazdasági társasági formában az NYVSC keretein belül.
A kronológiai hűség kedvéért itt kell elmondanom, hogy sikereink közben, a szövetkezeti mozgalmat képviselő OKISZ-KISZÖV megszüntette a részünkre nyújtott támogatást. Ezért a névhasználatunkat is változtatni kellett. A klub neve 1990. május 16-tól újra Nyíregyházi Vasutas Sport Club lett.

Az egyéni sportágaknak kettős feladatokat szántunk:

  • legyenek sikeresek a hazai porondon és a nemzetközi versenyeken
  • a sportágak széles palettáján minél több nyíregyházi és megyei tehetség számára kínáljanak kibontakozási lehetőséget.

Az atléták, az úszók, a súlyemelők és az ökölvívók fej-fej mellett haladva, időnként felváltva hozták a kimagasló nemzetközi sikereket.

Atlétáink első kirobbanó sikerét – nem váratlanul – Szabó Ildikó távolugró ötödik helyezése jelentette a Montreál-i olimpián 1976-ban. Majd Bakosi Béla hármasugró és Pálóczi Gyula távolugró sikeres évei következtek. Mindketten szereztek fedettpályán Európa bajnoki címet, ezüst- és bronzérmeket. Bakosi Béla Moszkvai Olimpián 7. helyezést szerzett. Felkészítésüket Sigér Zoltán irányította.
De jól működött az Orendi-istálló is, a csoportot sokszoros magyar bajnokok, válogatott atléták nevei fémyjelzik: Petrika Ibolya olimpikon, Koleszár Éva, Májer József, Gyarmati Mihály, Zarnóczay Klára. Kicsit később a 400-as magyar csúcstartó Vasvári Sándor és az Amerikai Egyetemi Bajnokság 400 m-es döntőjébe is bejutó és Barcelona olimpikonja Molnár Tamás.

Klasszisok nevelkedtek a dobók között is: Kerekes László diszkoszvetésben az ifi világranglistát vezette, Stefán László gerelyhajító volt az első magyar sportoló, aki az új gerellyel túldobta a 80 m-es határt, Ficsor József pedig résztvevője lehetett a Barcelona-i olimpia diszkoszvető versenyének. Az ő sikereiket Gulyás János és L. Nagy József edzők munkája alapozta meg.

Közelmúltunk legfényesebb csillaga az ötszörös Európa bajnok Szentgyörgyi Katalin volt, György Rolland irányításával.
Az Athéni olimpián 3 NYVSC-s atléta szerepelt. Ajkler Zita távolugró, Kürti Éva dobóatléta és Tóth János gyalogló.
A szakosztály nagyszerű sorozatát reményeink szerint Rakonczai Bea fogja folytatni Pekingben.

Az úszó szakosztály olimpiai sorozata Csabai Judittal kezdődött, aki Szöulban állhatott rajtkőre.
Egyesületünk legrangosabb trófeáját, az olimpiai ezüstérmet Szabó Tünde szerezte a Barcelonai olimpián 100 m-es hátúszásban. Kovács Rita pedig az atlantai olimpiai csapatnak volt tagja. A három hölgy számtalan érmet birtokol, melyet IBV-ken, ifjúsági és felnőtt EB-ken nyújtott teljesítményeikkel érdemelte ki. Rajtuk kívül Pécsi Anett is szerzett ifi EB-n érmeket.
A jólszervezett kiválasztás, a rengeteg munka, a hajnali kelések, a korai edzések meghozták az eredményt, hiszen igen sok úszó tudott eljutni a korosztályos nemzetközi színtérre. Közülük is a legsikeresebb a már említetteken kívűl: Ormos Edit, Vas Tünde, Szokol Diána, Szokol Tamás, Vasváry Zoltán és Veisz Kitty voltak.
Kezdetben Dallos Sándor, majd Szűcs Csaba és Vajda Tamás munkájának köszönhetők a sikerek.

Legtöbb olimpikont a súlyemelő szakosztályunk adott. Atlanta bronzérmese, a kétszeres világbajnok Feri Attila mellett Popa Adrián, Németh László, Farkas Zoltán és Tamtom Péter volt olimpikon színeinkben. Reménykedünk abban, hogy a névsor Pekingben folytatódik.
A sportág Rácz András edző kezei alatt szerveződött újjá és szélesedett olyanná, hogy 1984-ben meg tudtuk nyerni az I. osztályú csapatbajnokságot. Bandi távozása után 1989-től Glückmann Pál vette át a vezetőedzői teendőket. A Feri Attila, Popa Adrián, Farkas Zoltán, Ehrlich György, Tamtom Péter, Ádám Róbert, Ádám Mónika, Ajkay Anikó, Juhász István összetételű „álomcsapat” összesen 2 világbajnoki címet, 1 VB bronzérmet, 11 db VB IV-VIII. helyezést, 11 db EB érmet, 1 junior világbajnoki és 1 junior Európa bajnoki, valamint 1 serdülő Európa bajnoki címet szerzett.

A harmadik olimpiai érmesünket az ökölvívó szakosztály adta Váradi János személyében, aki Moszkvában érte le ezt a szép sikert. Szántó József tanítványa emellett szerzett még világbajnoki bronz és Európa bajnoki ezüstérmet is.
Mellette Zsigó Zsolt tudott érmet szerezni a nemzetközi porondon, ő ifjúsági EB-n lett bronzérmes.
Annyi igazi vagány, annyi jópofa csibész ritkán jön össze egyszerre, mint Szántó Jóska körül a nyolcvanas évek elején. Két-három egészen kivételes klasszis kerülhetett volna ki közülük, ha húsz évvel később születnek.
Az ökölvívók 1987-ben távoztak tőlünk, majd Mester Gyula vezetésével 1994-ben tértek vissza hozzánk. Az örökifjú Gyula bácsi nem csak az NYVSC ökölvívásának, de az egész megyei sportjának kulcsfigurája.
A szakmai munka irányítása jelenleg Botos András kezében van, az ő eredményes munkájának bizonyítéka, hogy Balog Vilmos részt vehetett az athéni olimpián.

Bár 1996-tól önálló klubként működik, de szólnunk kell a tenisz szakosztályról, mert sikerei, népszerűsége, széles társadalmi háttere fontos szerepet játszott egyesületünk kedvező megítélésében. A szakosztály legfőbb erénye az volt, hogy a nők és a férfiak között egyaránt sokan voltak kiváló képességű, I.osztályú versenyzők. A legnagyobb sikert a férfi csapat magyar bajnoki ezüstérme jelentette 1992-ben. Kiváló edzők dolgoztak a szakosztályban: Machán Firgyes, Tóth Barnabás, Káplán István, Erőss Béla és Kósa Ilona.
A szakosztály által bekapcsolódtunk a nemzetközi tenisz életbe.
Az évről-évre megrendezett Nyírfa Kupán olyan későbbi hírességek léptek pályára, mint Iván Lendl, Muster, Mondlikova és Zvereva.

Mit érdemes tudni a „kistestvérekről”, vagyis a nem kiemelt szakosztályról?
Röviden annyit, hogy igen jó úton járnak és ha így folytatják megismételhetik elődeik sikereit.
A tájfutók, Bartha László és Száraz Attila vezetésével 1996-tól csatlakoztak hozzánk. Ez a rendkívül jól szervezett és egységes csapat Makrai Éva, Cserpák Zsolt révén, majd később Hrenkó Ivett által értékes nemzetközi eredményeket ért el. Mellettünk a Kiss József, Jécsák Attila, Oláh Anikó, Zöldesi Andor nevével fémjelzett csapat minden évben szerzett legalább 10-12 magyar bajnoki érmet.
A sportág utánpótlását Liskány József neveli kitartó szorgalommal és nagy hozzáértéssel.

A tollaslabdázóink 2-szer nyertek csapatbajnoki címet, de megszámolni sem lenne könnyű a Vargáné Cserni Éva, Petrikovics Gábor, Gebhardt Tamás, Nagy Attila, Gönczi Andrea, Keul Andrea, Harsági Andrea által megszerzett bajnoki címeket.
A sportág városi alapítója Sára Jenő büszke lehetett tanítványaira.
Jenőtől a stafétabotot két egykori versenyzője Gönczi Andrea és Keul Andrea vette át. Jelentős szülői és szponzori erők mozdultak meg az előrelépés érdekében, melynek jeleit az idei versenyeredményekben máris lemérhettük.

A vívók és a kerékpáros triál szakág merőben új színfolt egyesületünk életében. Sikerült számukra jó edzésfeltételeket kialakítani. Lelkes, szorgalmas munkájukat látva meggyőződhetünk arról, hogy helyes döntés volt őket sorainkba hívni.

A szakosztályokról szóló visszaemlékezésben azért nem ejtettem szót az utánpótlás nevelésről, mert akkor legalább kétszer ilyen hosszú lett volna a mondanivalóm. Mindig is egyenrangú feladatnak tekintettük az utánpótlás biztosítását az élsport feltételeinek megteremtésével. Töredelmesen be kell vallani viszont, hogy a pénzügyi források ráfordításában ez a törekvés nem mindig igazolódott. Ennek ellenére folyamatosan sikerült megtalálni azokat az iskolákat, azokat a testnevelőket, akik vállalták velünk a közös munkát.

A pedagógusok önzetlen munkája, áldozatkészsége valami egészen rendkívüli jelenség társadalmunkban.
Az NYVSC tehetségkutató munkáját az 1977-et követő években kiemelten segítette a 2. a 6. és a 9. számú általános iskola és a Vasvári Pál Gimnázium a testnevelés tagozatos osztályok működtetésével. Általános iskolai szinten ez a rendszer ma már nem működik. Az említett iskolák elsősorban az atlétika, az úszás, a kézilabda és a röplabda fontos hátterei voltak.
A 14-es számú (ma Móricz) általános iskolát foci-suliként ismerjük. A Kertvárosi iskola ma a tájfutás és a tollaslabdázás kulcsfontosságú intézménye. A Zelk Zoltán iskolából szintén tollaslabdázók és atléták kerülnek egyesületünkhöz. Az egykori 17. számú iskola a fiú röplabdázás stabil háttere volt. A Zrínyi Gimnáziumban a fiú kézilabdázók, az Arany János iskolában (régi 9. számú) elsősorban úszók, fiú kézilabdázók és leány röplabdázók nevelkednek. A Wesselényi Szakközépiskola dobóatlétákat és súlyemelőket ad számunkra.
A felsorolásom nem teljes, szinte valamennyi városi iskola igazgatója, testnevelői készséggel segítik munkánkat.
Ezúton is köszönetet mondok.

A városi sportiskola – mai nevén NYÍRSULI Kht – létrehozásával és finanszírozásával Nyíregyháza Város Önkormányzata gondoskodott arról, hogy biztosítva legyen a kiemelt sportágak utánpótlása. A mi klubunk 2 sportágban működik együtt a sportiskolával. Az úszásban teljes az összhang. Az Arany János iskola úszó osztályaira alapozva, Szűcs Csaba irányításával dolgoznak és évről-évre nevelik, képezik az ifjú tehetségeket.

Az atlétika sportágban dolgoznunk kell annak érdekében, hogy még ideálisabb együttműködésről adhassunk számot.

Végezetül – és nem dicsekvésképpen. Azt hiszem sikerült érzékeltetnem, hogy főleg csapataink révén népszerű lett az NYVSC, egyéni sportágaink pedig a nemzetközi porondon is kimagasló sikereivel tovább fokozták ezt a népszerűséget, ismertséget. Ennek illusztrálására néhány konkrét adat:

Olimpiákon:

  • 1 ezüstérem
  • 2 bronzérem
  • 2 5. hely
  • 3 6.hely

 

Felnőtt világbajnokságokon:

  • 2 aranyérem
  • 2 ezüstérem
  • 5 bronzérem


Felnőtt EB-ken:

  • 6 aranyérem
  • 16 ezüstérem
  • 16 bronzérem

 

Utánpótlás Európa- és Világbajnokságokon:

  • 10 aranyérem
  • 7 ezüstérem
  • 8 bronzérem

 

Felnőtt és korcsoportos országos bajnokságokon elért bajnoki címeink száma meghaladta a 700-at.

Ezek a számok az 1977-től napjainkig elért sikereket mutatják be. Erre gondoltam, amikor néhány perccel ezelőtt azt mondtam, hogy gazdag gyümölcsöt termett az 1977-es elhatározás
Szeretnék köszönetet mondani azoknak, aki erkölcsi és anyagi támogatásukkal biztosították eredményeink feltételeit.

  • Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzatának
  • a MÁV mindenkori vezetésének
  • a MÁV Debreceni Igazgatósága és a Nyíregyházi Állomásfőnökség mindenkori vezetőinek
  • azon nagyvállalatoknak és vezetőinknek, amelyeket a csapataink támogatói között már felsoroltam
  • a Nyírerdő Zrt vezetésének, a Szabolcs Volán Zrt, a Szabolcs Takarékszövetkezet, Fehértó Kft vezetőinek, hiszen ők napjainkban is elkötelezett támogatói egyesületünknek.

Remélem, hogy eredményeinkkel eddig rászolgáltunk támogatásukra és a jövőben is számíthatunk rájuk.

A visszaemlékezésem elkészítéséhez nagy segítséget és sok-sok fényképet kaptam:

  • Román Jánostól: egykori labdarúgónktól
  • Rácz Jánostól: egykori focikapusunktól
  • Máthé Dezsőtől: egykori röplabdásunktól
  • Stevanyik Andrástól
  • Szabó Menyhért: kutató könyvtárstól
  • Gincsai Miklós: szurkolónktól
  • Racskó Tibor: egykori sportolónk, későbbi szakosztályvezetőtől
  • Listván Lajos: egykori városi sportosztály vezetőtől
  • Jászai Sándor: egykori sportolónk, későbbi MÁV állomásfőnöktől
  • Dr. Bodnár Lórántné: egykori sportolónk Pálosi László leányától
  • Soltész István: egykori sportolónk kerékpárszerelőtől
  • Kiss Gyula: a klub egykori osztályvezetőjétől

 

Tisztelettel megköszönöm közreműködésüket.

Visszaemlékezésem – mint arra utaltam – nem lehet teljes. Készek vagyunk arra, hogy könyv formájában is kiadjuk a 80 év leglényegesebb eseményeinek összefoglalóját, ha ahhoz megfelelő mennyiségű ismeretanyagunk, tárgyi emlékünk gyűlik össze.

emleklap eleje

  

emleklap hata

 

Legfrissebb HÍREINK

Veres Amarilla sikere Rioban a Paralimpián. 

Veres Amarilla

Kerekes-székes vívónk Veres Amarilla bronzérmet szerzett a párbajtőrözők csapatversenyében és ötödik lett tőr egyéniben. GRATULÁLUNK!

Amarilla és edzője Pákey Béla a Köztársasági Elnöktől a Bronz Érdemkereszt kitüntetést kapta. Veres Amarilla számára a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat a „Pro Cumitatu” kitüntető díjat adományozta.

NYVSC hírességei

tarjanyi vivas1Tarjányi István
1978 október 7-én születtem Kiskunfélegyházán, és egy kis faluban éltem Petőfiszálláson 17 éves koromig a szüleimmel. Egy nővérem van...

Bővebben...
 

Feri AttilaFeri Attila
(Románia, Marosvásárhely, 1968. szeptember 24.) magyar súlyemelő. Romániában ismerkedett meg a súlyemeléssel, klubja a Marosvásárhely SC volt...

Bővebben...

Online látogatók

Oldalainkat 4 vendég böngészi

Húsz év piros-kékben

NYVSC book borito

adobe flash player indir
windows live messenger
limewire indir